Szüksége van-e a gyermekemnek fejlesztésre?

Ha igen, mikortól és milyenre?

Sok szülőben felmerül a kérdés, vajon szüksége van-e a gyermekének fejlesztésre. Ha igen, mikortól és milyen fejlesztésre? Mik azok a jelek, amikkel már érdemes szakemberhez fordulni?

Vannak gyerekek, akiknél valamilyen öröklött, vagy születés közben szerzett sérülés miatt hamar kiderül, szükség van fejlesztésre, hiszen már csecsemőkorban nehezített a mozgásfejlődés, beszédindulás, szocializáció. Ezekben az esetekben érdemes hamar megkezdeni a korai fejlesztést, gyógypedagógus, konduktor vagy gyógytornász segítségével.

Más esetekben – enyhébb idegrendszeri eltéréssel- talán még időben (vagy mérsékelt késéssel, mely a korai fejlesztés szükségességét nem feltétlen indokolja) indul a kúszás, mászás, megtanul a gyermek idejében járni, sok esetben akár a nyelvi fejlődés is megfelelő időben indul, megfelelő ütemben történik. Mégis van, ami nehezíti az idegrendszer megfelelő fejlődését. Mivel nem túl súlyos az eltérés, így ezekben az esetekben gyakran csak később kerül a gyermek vizsgálatra, később kezdődik a fejlesztése is.

Sokszor a szülők, családtagok, néha a védőnők, óvónők számára sem egyértelmű, hogy kellene az óvodás korú gyereknek fejlesztés, lehetne segíteni neki, még az iskolakezdés előtt.

Szerencsés esetben az iskolakezdést megelőzően egy szűrővizsgálat során kiderül, hogy a gyermek az életkorában átlagoshoz képest bizonyos területeken még éretlen. Kap erről visszajelzést a szülő is, és jó esetben az óvodában vagy a területileg illetékes szakszolgálatnál van lehetőség fejlesztésre is. A szülők egy része ilyenkor találja meg az Alapozó, DSZIT vagy KMT fejlesztést, mint idegrendszeri érést támogató módszert, mozgásterápiát.

Kevésbé szerencsés esetben, már csak az iskolában válik szembetűnővé, hogy nehezen tud figyelni, folyton mocorog, nehezen halad az olvasás- és írástanulás folyamatában (ez a jellemző, de más területeken is jelentkezhet nehézség), esetleg mindenhez sokkal több időre van szüksége, mint a többieknek. Gyakran előfordul, hogy az iskolába kerülő gyerekeknél az alapvető, iskolakezdéshez szükséges idegrendszeri érettség sem alakult még ki.  Ezzel a hátránnyal ültek az iskolapadban, küzdöttek napi szinten. Mindazzal, ami ebből elsődlegesen következett (tanulási, figyelmi nehézségek) és azzal, ami ezzel másodlagosan járt…az iskolai kudarcok halmozódásaként megjelenő szorongás, önértékelési és viselkedésbeli problémák, szocializációs nehézségek stb. Szerencsére ebben az életkorban sincs még minden veszve, kisiskolás, sőt 5-6.osztályos korban is lehet még az idegrendszeri éretlenséggel/érettséggel dolgozni, ezt korrigálni (azonban ebben az időszakban már mindenképp viszik magukkal a gyerekek a korábban gyűjtött kudarcok súlyát, melyet jó esetben a következő évek során ki tudnak cserélni pozitív élményekre, megerősítésekre.) Az utóbb említett problémák megelőzése érdekében, érdemes a fejlesztést minél hamarbb elkezdeni.

Hazánkban rengeteg lehetőség, sok szakember és annál is több terápia fellelhető. Tulajdonképpen csak a szülő preferenciáján és a gyermek szükségletein és igényein, életkorán múlik az, hogy melyikre esik a választás.

Mik azok a figyelmeztető jelek és tünetek, amikkel érdemes szakemberhez fordulni?

Óvodáskorban jelentkező tünetek:

  • azok a gyermekek, akik koraszülöttként érkeztek a világra (az ezzel járó egyéb esetleges problémákkal)
  • azoknál, akik ugyan időre születtek, de valamilyen nehézség miatt oxigénhiányos állapotról (vagy más, az idegrendszert érintő komplikációról) tud a szülő a születés körüli, újszülött kor körüli időszakban (illetve azoknál is, akiknél bármilyen okból eredően később lépett fel probléma)
  • azoknál a gyermekeknél, akinél a csecsemőkori mozgásfejlődés az optimálisnál lassabban alakult, vagy éppen túl korán alakultak ki bizonyos mozgásminták (bár lehet, hogy “édes” a baba, aki 5 hónaposan kapaszkodva feláll vagy 8 hónaposan önállóan elindul, az ilyen extrém korai mozgásfejlődés mindenképp az idegrendszer eltérő fejlődési ütemére hívja fel a figyelmet…. úgy, ahogy önmagában “lusta” gyermek tapasztalatom és véleményem szerint nincs. Ha egy gyermek az átlagostól lényegesen lassabban fejlődik – akár mozgás-, nyelvi fejlődés vagy más területen-, annak szinte mindig van idegrendszeri háttere.)
  • akiknél a kúszás, mászás vagy mindkettő kimaradt, féloldalas (aszimmetrikus) volt
  • akik 4 éves koruk felett mozgásukban bizonytalanok, ügyetlenek, kerülik a mozgásos lehetőségeket (futkározás, hinta, mászóka, biciklizés stb.), illetve ezeken a területeken lassabbak a többieknél
  • akik „mindent” levernek, fel- és kiborítanak stb.
  • akik szobatisztasái problémékkal küzdenek
  • azoknál a gyerekeknél is gyanakodhatunk az idegrendszer eltérő érési folyamatára, akiknél ugyan kívülről úgy tűnik a mozgásuk rendben van, hiszen bárhová felmásznak, lemásznak, ugrálnak, figyelmük azonban rövid idejű, hamar elkalandozik, talán túlságosan is nagy a mozgásigényük, folyamatosan mozgásban vannak
  • akiknél később indult a beszédfejlődés (3 éves korban még nem, vagy csak nagyon keveset beszéltek), illetve jelenleg is nyelvi késéssel küzdenek
  • azoknál az 5 év feletti óvodásoknál, akik sok hanghibával beszélnek (a logopédiai terápia mellett javasolt a mozgásfejlesztés)
  • akiknek a finommotorikája éretlen a kortársaikhoz képest, nem szívesen gyurmáznak, festenek, rajzolnak stb. (tapasztalataim szerint többnyire azok a gyerekek kerülik ezeket a tevékenységeket, akik az éretlen finommotorikájuk miatt nem találnak sikerélményt a fenti tevékenységekben)
  • akik viselkedésbeli, szocializációs nehézségekkel küzdenek- gyakran e tünetek mögött is megtalálható az idegrendszer éretlensége

Iskoláskorban jelentkező tünetek:

  • bizonytalan, rendezetlen mozgás
  • figyelmi, tanulási nehézség
  • diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia 
  • rendezetlen íráskép, gyenge finommotorika
  • ADHD-val élő gyerekeknél
  • autizmussal érintett gyerekeknél 
  • viselkedési problémák esetén (legtöbbször más támogatással – pszichológus, családterápia stb.- együtt)

Az időben megkezdett fejlesztéssel számos későbbi probléma megelőzhető, vagy mérsékelhető a későbbi nehézség. Sok esetben elkerülhető a másodlagos tünetek – viselkedési zavarok, szorongás stb. – megjelenése.

A mozgásfejlesztő eljárásokról, hamarosan, a következő cikkben olvashattok…

Komplex mozgásterápiás fejlesztéssel és szülői konzultációval kapcsolatban, fordulj hozzám bizalommal. Szívesen segítenek eligazodni az útvesztőben.

Szerző: Lukács- Tóth Boglárka

Szóljon hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük